"Hátrányom az Előnyöm"

Hiperaktivitás és a sport

https://www.sportpszichologia.eu/kisikolaskor_psz_3.html

Érdemes két kérdést tisztázni, akár megkülönböztetni. Egyrészt a sport eszköze lehet a hiperaktiv szindrómával küszködő gyermekeknek. Másrészt valószínű, hogy az energikus, nagy impulzivitással rendelkező kisiskolás előnyt élvez a sportolásban. Jobb a sportteljesítménye, versenykészsége, győzniakarása, regenerációs képessége társainál.

• Terápiás szempontból: a sportnélkülözhetetlen eszköz. A hiperaktív gyermekek esetében fejlődik mozgáskészségük, figyelmük, kitartásuk, megküzdő képességük. A mozgástól fejlődik ugyanis mozgáskészségük, figyelmük, kitartásuk, megküzdő képességük. A hiperaktív gyerekek számára az a környezet a legmegfelelőbb, amely alkotó, korlátozó és türelmes. Fontos, hogy büntetés esetén ne a sporttól legyen eltiltva a gyerek, hiszen ez számára "gyógyszer".
• Sport tanulás és sportteljesítmény szempontjából: melyik edző ne örülne egy energikus, mozgékony, fáradhatatlan gyermeknek. Egy ilyen sportolóból sokat ki lehet hozni. Az egy más kérdés, hogy a sportági tanulás és a sportközösség, beilleszkedés, a nevelés, fegyelmezés szempontjából az edző nehézségekbe ütközhet. Természetesen ehhez türelemre, kifinomult pedagógiai és pszichológiai érzékre van szükség.

Érvelésünk mellet szóljon:

Sárai Zoltán (sportedző): A "Hátrányom" az előnyöm! c..írása
(forrás: www.adhd-magyarorszag.com)

"A hiperaktív gyermekek részére kifejlesztett sportterápiás módszer alapja, a problémájukból adódó hátrányuk, előnyükre való fordítása.
A hiperaktivitás minden nehézségével a sport és a kimagasló teljesítmények eléréséhez az egyik "legalkalmasabb" tulajdonságokat tartalmazó állapot, mely állapotnak a nehézségei emelik át a hiperaktív gyermeket a sport teljesítményorientált oldalára. Ennek az oldalnak a megismerése, egy olyan lehetőség, amit ha kellő empátiával és motivációval közvetítünk a gyermek felé, akkor egy olyan kapcsolat jön létre mely által a gyermek, megérzi és megtapasztalja a siker élményét és ez által azt az önmaga és társai felé történő elfogadást, elfogadtatást melynek hiányából adódóan önértékelési problémája feloldódik. Ennek eredményeképpen társait csapattagként figyeli, kezeli, és reflexszerűen kezdi magát a csapat tagjaként pozícionálni.

Ennek eléréséhez a saját munkámban kizárólag a lépcsőzetesen felépített teljesítményorientált módszert alkalmazom. A módszer lényege a foglalkozásokon végzet kizárólag terheléses gyakorlatokon alapszik, melynek a lényege, hogy a foglalkozások alkalmával a gyermekek megtapasztalják a saját teljesítményüket és azt, hogy képességük és akaratuk alkalmassá teszik őket a lehetetlennek hitt akadályok legyőzésére is. Ehhez elengedhetetlen a "YOU CAN DO IT" edzői szemlélet és magatartás, amivel a motivációját saját maga olyan szintre emeli, hogy a figyelemzavar állapotából átlép a fegyelmezettség és önkontroll mezsgyéjére.

A módszer eredményeit bemutatni, sőt igazán még érzékeltetni sem lehet. És talán éppen ebben rejlik az igazi eredmény, hogy a gyermekek megértik és átélik, hogy a győzelemhez és a sikerhez akkor és ott kell a maximumot nyújtani. Átélik, hogy az eredményesség az egyéni teljesítményükön túl a társaik eredményességétől is függ, így fontos szerepet kap a csapat és a csapatszellem, melyben elsődleges szemponttá válik a "te sikered az én sikerem is". És ha ezt a foglalkozásokon megtapasztalják, és magukévá teszik, akkor bízhatunk abban, hogy az életük más helyzetében is fontos szerepet fog kapni ez a magatartás.

Mint bármely módszer, az általam alkalmazott sportterápia is egy olyan szelete a gyógyításnak, amely önmagában sokkal kisebb hatékonysággal tudna működni, mint terápiás eszköz, ha nem támogatná az a magas szintű szervezeti háttér és szakmai munka, mely támogatásával egységbe foglalja, és mintegy komplex terápiás programként segítik a gyermekek gyógyulását. "